Kulonos edesseg Laurell K. Hamilton

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

csat�k amiket, egyszerqen nem nyerhetek meg.
- Volt idQ, ma petite, amikor ragaszkodt�l volna ahhoz, hogy szem�lyesen siess a l�ny
megment�s�re, �s a bar�tnQje kik�rdez�s�re, visszautas�tva b�rmilyen rendQri seg�ts�get.
- Ha �gy gondoltam volna, hogy erQszakkal vagy fegyverrel fenyegetve siker�lhet
r�vennem Barbar�t, hogy besz�ljen, haboz�s n�lk�l megtettem volna. De nem fogok
b�ntalmazni vagy lelQni egy tizennyolc �ves l�nyt, aki a legjobb bar�tnQj�nek prób�l seg�teni
megmenteni legal�bb a l�b�t, ha az �let�t nem is. Zerbrowskinak módj�ban �llt a t�rv�nnyel,
b�rt�nb�ntet�ssel fenyegetQzni; nekem nem.
- �s te soha nem fenyegetQz�l olyasmivel, amit nem vagy k�pes vagy hajlandó megtenni.
Mondta gyeng�den.
- �gy van.
Egym�sra n�zt�nk. T�k�letes k�nyelemmel �lt az egyenes h�t� sz�ken, az egyik bok�j�t a
m�sik t�rd�n keresztbe fektetve, az ujjait az arca elQtt �sszekulcsolva, �gy jóform�n csak a
hatalmas, k�l�nleges szemeit l�ttam belQle, amelyek annyira s�t�tek voltak, hogy m�r szinte
feket�nek tqntek, de an�lk�l, hogy b�rki k�ts�gbe merte volna vonni tiszta, hamis�tatlan, a
f�jdalmasan m�ly �s hideg óce�n viz�hez hasonló k�ks�g�ket.
Ronnie-nak igaza volt, mennem kellett volna, de nem b�rtam. Maradni akartam. V�gig
akartam futtatni a kezem az ing�n, v�gigsim�tani kikandik�ló, meztelen v�ll�n. De pont az�rt,
mert ennyire v�gytam r�, leugrottam az asztalról, �s b�cs�zni kezdtem.
- K�sz�n�m a seg�ts�get.
- Mindig �r�mmel �llok rendelkez�sedre, ma petite.
Sz�les �vben kiker�lhettem volna, de ezzel mindkettQnk m�ltós�g�n csorb�t ejtettem volna.
Csak el kellett s�t�lnom mellette, majd ki az ajtón. Ilyen egyszerq. M�r majdnem elmentem
mellette, m�r majdnem m�g�tte voltam, amikor megszólalt.
- Ha nem kellett volna megmentened egy embert, felh�vt�l volna valaha is?
133
H�tk�znapibb m�r nem is lehetett volna a hangja. Nem prób�lt v�mp�rtr�kk�ket haszn�lni,
hogy t�bbletjelent�st adjon a szavainak. Meg�lltam. Egy Qszinte k�rd�snek nehezebb h�tat
ford�tani, mint egy cs�b�t�si tr�kknek.
Sóhajtottam, majd megfordultam. Engem n�zett. Kevesebb mint f�l m�ternyi t�vols�gból
n�ztem egyenesen a szem�be, elakadt a l�legzetem.
- Tudod, mi�rt maradok t�vol.
Fel�m fordult a sz�ken, egyik karj�t a t�ml�ra tette, amitQl ism�t kivillant meztelen v�lla.
- Tudom, hogy neh�znek tal�lod a k�zelemben a v�mp�r jelekbQl eredQ erQ ural�s�t. A jelek
szorosabbra kellett volna hogy fqzz�k a k�zt�nk l�vQ k�tel�ket, nem pedig eltasz�tani minket
egym�stól. A hangja most is olyan semleges volt, amennyire csak tellett tQle.
Megr�ztam a fejem.
- Mennem kell.
Teljesen h�tra fordult, �gy mindk�t karj�val a sz�k h�t�ra t�maszkodott, �lla a tenyer�ben
pihent, a haja keretbe foglalta v�r�s ing�t, s�padt bQr�t, fullasztóan k�k szem�t. Majdnem f�l
m�ter volt k�zt�nk, kiny�jtott kezemmel meg�rinthettem volna. Nagyot nyeltem. �k�lbe
szor�tottam a kezem, mert a tenyeremen �reztem bQre tapint�s�nak eml�k�t. Csak ezt a
r�vidke t�vols�got kellett volna megtennem, de tudtam, ha megteszem, nem leszek k�pes
t�vozni, legal�bbis egy jó ideig nem.
- Mennem k�ne. Mondtam elhaló hangon.
- Igen, m�r mondtad.
Meg kellett volna fordulnom, �s elmennem, m�gis k�ptelen voltam r�sz�nni magam. Nem
akartam megtenni. Maradni akartam. A testem megfesz�lt a v�gytól; m�r a puszta l�tv�nytól,
ahogy teljesen fel�lt�zve, a sz�k h�t�ra t�maszkodva �lt, teljesen nedvess� v�ltam. A rohadt
�letbe, mi�rt nem megyek m�r ki? De legal�bb nem is ny�ltam fel�; ez�rt tem�rdek piros
pontot �rdemlek. N�ha m�r az is dics�retes, ha valaki k�pes �llni a sarat.
Jean-Claude fel�llt, nagyon lassan, mintha attól f�lne, hogy megugrok, pedig nem tettem.
Csak �lltam torkomban dobogó sz�vvel, t�gra ny�lt szemmel, f�lelemtQl, mohós�gtól, v�gytól
telten.
Alig n�h�ny centire tQlem meg�llt, len�zett r�m, de m�g mindig nem �rintett meg, a keze az
oldala mellett lógott, arc�n semmilyen �rzelem nem t�kr�zQd�tt. Nagyon lassan felemelte az
egyik kez�t, �s m�r ettQl az apró mozdulattól is hozz��rtek az ujjbegyei a bQrkab�tomhoz.
Amikor l�tta, hogy nem h�zódom el, finoman az ujjai k�z� fogta a bQrt nyitott kab�tom belsQ
fel�n, a derekam magass�g�ban. Lassan felfel� cs�sztatta a kez�t, a derekam, a hasam f�l�,
majd alig �rezhetQen s�rolta vel�k a mellemet, de egy pillanatra sem t�tov�zott, folytatta �tj�t
a gall�r fel�, m�gis erre az egyetlen apró �rint�sre is megfesz�lt a testem, elakadt a
l�legzetem.
A kab�tgall�rról a nyakam fel� mozd�totta a kez�t, az ujjai a hajamba t�rtak, m�g v�g�l
kez�t a tarkómra sim�totta, �s h�velykujja a verQerem f�l�tt nyugodott. Kez�nek s�lya a
bQr�m�n m�r-m�r t�bb volt, mint amit k�pes voltam elviselni, mintha egyed�l a kez�n
kereszt�l b�rmelyik pillanatban eggy� olvadhatn�k vele.
- Hi�nyozt�l, ma petite. A hangja ez�ttal l�gy, �lelQ volt, a bQr�met simogatta,
beleborzongtam az �rint�s�be.
�n is hi�nyoltam Qt, de k�ptelen voltam ezt hangosan is kimondani. Arra viszont k�pes
voltam, hogy l�bujjhegyre emelkedjek, egyik kezemmel mellkas�nak t�maszkodva, a
tenyerem alatt �rezve a sz�ve dobog�s�t. Ma m�r t�pl�lkozott valakibQl, k�l�nben nem
dobogott volna a sz�ve, valósz�nqleg egy �nk�ntes donorból, de m�g ez a gondolat sem volt
el�g ahhoz, hogy megakad�lyozzon abban, hogy a fejem h�trahajtva csókra ny�jtsam a sz�m.
Ajkai a leggyeng�debb bec�z�ssel s�rolt�k az eny�met. Visszah�zódtam a csókból
kezemmel v�gigsim�tva szat�n ing�n �s az alatta h�zódó izmos test�n. Azt tettem, amit m�r
attól a pillanattól fogva meg akartam tenni, hogy ma este megl�ttam. V�gigh�ztam az ujjaimat
134
v�lla meztelen bQr�n. Olyan selymes �s puha, de m�gis erQt sug�rzó volt. A lapock�j�ra
szor�tottam a tenyerem, amitQl gyeng�den egym�snak fesz�lt a test�nk
A keze a cs�pQmre, majd a h�tamra v�ndorolt, �s mag�hoz szor�tott, de nem gyeng�den,
mint eddig, hanem erQsen, el�g erQsen ahhoz, hogy m�g a szat�n nadr�gj�n, a szokny�mon �s
a csipkebugyimon kereszt�l is �rezzem Qt. Olyannyira �reztem, ahogy kem�nyen tettre k�szen
nekem pr�selQdik, hogy k�nytelen voltam szemem lehunyva a mellkas�ba rejteni az arcom.
Prób�ltam nem l�bujjhegyre emelkedni, hanem elh�tr�lni tQle, csak egy kicsit, �pp csak
annyira, hogy ism�t k�pes legyek besz�lni, de a kez�vel szorosan a test�hez szegezett.
Kinyitottam a szemem, k�szen r�, hogy megmondjam neki, engedjen a fen�be, de mikor
feln�ztem az arca annyira k�zel volt, ajkai f�lig sz�tny�lva, hogy k�ptelen voltam ak�r csak
egyetlen szót is kiny�gni.
Csókot leheltem azokra a f�lig sz�tny�lt ajkakra, majdnem olyan gyeng�den, mint Q tette. A
keze megfesz�lt a h�tamon, a cs�pQm�n, �s m�g erQsebben, m�g szorosabban �lelt mag�hoz.
Hosszan sóhajtottam, mire �jra megcsókolt. Sz�ja az eny�mre z�rult, a testem beles�llyedt az
�lel�sbe, kinyitottam a sz�m az ajkai, a nyelve, mindene elQtt. �tb�jtattam a nyelvem hegyes
szemfogai k�zt. K�sz mqv�szet egy v�mp�rral francia csókot v�ltani, de �n m�g mindig
eml�keztem r�, hogyan kell; nem s�rtettem fel a nyelvem az �les hegyeken.
An�lk�l, hogy megszak�totta volna a csókot, lehajolt �s a felsQcombom k�r� fonta a karjait,
majd felemelt, �s k�nnyed�n az asztalhoz vitt. Nem fektetett r�, pedig f�lig-meddig
sz�m�tottam r�. Megfordult, �s le�lt r�, a l�bam k�t oldalra cs�sztatva, �gy hirtelen a
combjaim k�z� szorult, �s mind�ssze k�t ruhadarab v�lasztott el benn�nket egym�stól.
H�tradQlt az asztalra, �n pedig rajta lovagoltam, egym�shoz d�rzs�lve a test�nket a szat�n
nadr�gj�n �s a bugyimon kereszt�l.
Kez�vel a l�bamat simogatta, addig araszolva a felfel� a combomon, m�g ujjai el nem �rt�k
a combharisny�m csipkeszeg�ly�t. Hozz�pr�seltem magam, el�g erQsen ahhoz, hogy a h�ta
�vbe fesz�lj�n az �rz�stQl, egym�shoz fesz�tve a test�nket. Ekkor kopogtattak az ajtón.
Mindketten megfagytunk, majd Jean-Claude kiszólt: [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Podobne